A juh, ismertebben a birka az egyik legrégibb háziállat. Bár az elsők között háziasították, mégis nagyon kötődik a természetes környezethez. Megfelelő tartásához a kiterjedt legelő nélkülözhetetlen. Napjainkban is leginkább haszonállatként tartják, de terjedőben van a hobbiállatként való tartása is.

Könnyen megkedveli a család a kedves, jámbor, igénytelen birkát, amelyet a béketűrés, az alázat és az önfeláldozás jelképeként ismerünk. Kisgazdaságokban, nagygazdaságokban és a háztájiban is egyaránt elterjedt a tartása és tenyésztése. A kezdő állattartók is könnyen elbánnak a juhok körüli teendőkkel. A juh könnyen és jól szaporodik a természetes körülmények között is. Jól hasznosítja az abszolút takarmányokat. Legeléskor mélyen legel, a finom szálú fűvet szinte leborotválja. A ház körül önműködő fűnyíróként is jól bevált hobbiállat.

A juh táplálóanyag – szükséglete

A többi gazdasági állathoz hasonlóan a juh is csak akkor tudja termelőképességét kibontakoztatni, ha kellő mennyiségű és minőségű takarmányhoz jut. A juh élelmes, nem válogatós állat, de ez nem azt jelenti, hogy a gazdaságos termelés gyenge minőségű takarmányokkal megoldható.  A juh táplálóanyag – szükségletének kiszámításakor az életfenntartó és a gyapjútermelő hányadot nem választják külön, azaz a gyakorlatban használt életfenntartó szükséglet a gyapjútermelés szükségletét tartalmazza. Az élőtömeg szerinti táplálóanyag – szükséglet kiszámításkor tekintettel kell lenni arra, hogy a juhok élőtömege gyorsan változik. Ajánlatos ezért a szükséglet eggyel magasabb élőtömeg – csoport alapján kiszámítani.  A normális életműködéshez a juh igényli a konyhasót. Nagyobb a só igény a friss legelőn és a szalmafélék etetése esetén. Szénaetetéskor mérsékelni lehet a só adagolását. Leghelyesebb sóadagolás a sózólámpázás, amelyből az állat igény szerint fogyaszthat. Mész – foszfor- kiegészítésre általában a vemhes és szoptató anyák takarmányozása során van szükség. A juh fehérjeszükségletének nagyobb mennyiségét képes karbamidból fedezni, mint a szarvasmarha, emellett kisebb mérgezési kockázattal jár a karbamid etetése.

A juh takarmányai

A juhtakarmányozásában döntő szerepet játszanak a tömegtakarmányok. Ezen belül a zöldtakarmányok olcsó és természetszerű takarmányai, amelyeket elsősorban legelő formájában hasznosítanak. Arra kell törekedni, hogy a juhok kora tavasztól késő őszig a legelőn találják meg táplálékukat, vagyis a cél az, hogy 210-250 napot töltsenek a legelőn. A szilázsok a téli tartás idején fontos tömegtakarmányok. Lényeges azonban, hogy a juhoknak is jó minőségű szilázsokat adagoljunk. A szálas takarmányok közül a réti széna és a pillangós szénák a legelterjedtebbek. A szalmaféléket a juh értékesíti a legjobban. A gyökér- és gumós takarmányok jó étrendi hatásúak és vitamintartalmuk is kedvező. Az abrakfélék közül a juhok takarmányozására a gabonadarák és a különböző tápok jöhetnek szóba.

A juhok nyári takarmányozása  

A nyári takarmányozást alapvetően a legeltetés jelenti. A legeltetés előnyei olyan területeken mutatkoznak meg, ahol a fűállományt jó minőségű füvek alkotják. Éppen ezért napjainkban a juhok legeltetése is döntően mesterséges legelőkön történik, bár az is igaz, hogy az alkalmi legelőket (kukoricatarlót, hüvelyesek tarlóit, burgonya-,répatarlókat) gazdasági állataink közül legjobban a juhok képesek hasznosítani. A juh naponta négyszer annyi vizet fogyaszt, mint szárazanyagot. A kifejlett juh napi vízfogyasztása 4-8 liter. A vízfogyasztás hatással van a gyapjú és a tejtermelésre. Ezért fontos, hogy etetés után a juhok tetszés szerinti mennyiségű vizet fogyaszthassanak.

A juhok téli takarmányozása

A gazdaságos termelés elengedhetetlen feltétele, hogy a téli időszakban is változatos, táplálóanyagokban gazdag takarmány kerüljön a juhok elé. Ez részben történhet téli legeltetéssel. Erre azok az őszi vetésű növények alkalmasak, amelyek jelentős növényzetet növesztenek, és kifagyás nélkül áttelelnek. Ilyen pl. az augusztus végén vetett rozs-rece keverék. A juhra a hideg, fagyos növényi részek sem károsak, mivel azokat lassan fogyasztja el. A téli legeltetés 5-15%-kal növelheti a gyapjútermelést, valamint az anyák ivarzása és termékenyülése is kedvezőbben alakul. A téli időszakban döntően azonban erjesztett takarmányokra alapozunk. A juhok számára kukoricából, zöld lucernából, répakoronából és szudáni fűből szoktak szilázst készíteni. Kifejlett juhokkal 2-3 kg szilázs etethető naponta. A gyökér és gumós takarmányok nagy vegetációs víztartalma kedvező hatással van a tejtermelésre. Ezekkel a takarmányokkal helyettesíthető a legeltetés. Répafélékből 2-5 kg, nedves répaszeletből 2-3 kg etethető. A szénaféléknek legeltetés hiányában van nagy jelentősége. Ilyenkor, ha nincs jó minőségű szilázs, akkor mindenképpen kell etetni napi 0,5 kg szénát. Emellett szárazanyag-kiegészítésre használhatunk szalmaféléket. Abrakfélék etetésére akkor kerül sor, ha a tömegtakarmányok nem fedezik a juh táplálóanyag-szükségletét. Ilyenkor leginkább gabonadarákat etetünk, amelyeket leginkább dercés formában tudnak felvenni az állatok. Intenzív báránynevelés és hizlalás esetén gyári keveréktakarmányokat használunk, amelyeket granulált formában etetünk.

A legeltetés

A legeltetés a juhtakarmányozás jelentős technológiai eleme, amelynek fontos szabályai vannak:

• A bárányokat az anyáktól elkülönítve legeltessük,
• Távol eső legelőn éjszakai tartózkodásra rekesztő rácsokkal alkalmi karámot kell készíteni
• A tömegesen előforduló és káros gyomnövényeket folyamatosan irtani kell
• Nyáron a déli órákban nem szabad legeltetni, ilyenkor árnyékos széljárta helyen deleltessünk
• Mélyen fekvő, vízállásos legelőket juhokkal, különösen bárányokkal nem szabad legeltetni a parazitás fertőzések (májmétely, bélférgesség) elkerülése végett.

Ha a legeltetés megkezdésekor a legelőfű szárazanyag-tartalma még nem éri el a 20 % – ot, akkor célszerű nagy szárazanyag-tartalmú szalma, széna etetése a hasmenés elkerülésére.

Szakadáti Rozália , a KMVSZ falugazdásza

A cikk a Kárpátinfó hetilap eheti számában jelent meg.