A fürtzóna lelevelezése a fürtök körüli levelek egy részének eltávolítását jelenti, ami ideális esetben, javítja a termés minőségét és csökkenti a szürkerothadás és más gombás betegségek fellépésének az esélyét, de csak ha szakszerűen és okosan végezzük.

. A fürtzóna-lelevelezés sikeressége nagymértékben függ a kivitelezés idejétől, módjától és az alkalmazás körülményeitől is. Szakszerűtlen munkavégzés esetén főként a kezelés hátrányaival szembesülhetünk. A helytelen és rosszkor végzett levélritkítás hatására könnyen megfőnek az éredő bogyók a napon, ami a savtartalom és az aromaanyagok rohamos bomlását eredményezi. Ez a leendő borban kompótos íz kialakulását és a bor idő előtti öregedését okozhatja. A zsendülő szőlőbogyó túlmelegedése kedvezőtlen hatású a mustban lévő aminosav tartalomra is, ami miatt a must vontatottan erjed, és fennáll a veszélye a nemkívánatos aromaanyagok keletkezésének is.

A virágnyílás kezdetén végzett lelevelezés a fürtök átmeneti alultápláltságát, gyengébb termékenyülését idézi elő, ami főleg a sűrű fürtű fajták esetében határozottan előnyös. A virágzáskori levélritkítás bizonyítottan jelentősen csökkenti a Botrytis gomba fürtkártételét, ami a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb és legkörnyezetkímélőbb módja a védekezésnek. Egyesek csak a zsendülés után tartják időszerűnek a fürtök körüli levelek leszedését, de a gyakorlat igazolja, hogy a későn érő, rothadásra érzékeny fajták (Furmint, Juhfark, Kadarka) esetében is a virágzás körül elvégzett levelezés ad jobb eredményt. A túlságosan későn végzett (nyár második fele) levélritkítás hatására már nem vastagszik meg bogyók viaszrétege, ráadásul a napperzselés veszélye is fokozottabb.

Nagyon sokat számít a végeredmény szempontjából, hogy milyen fajtával dolgozunk! Az egyre melegedő klíma miatt megkülönböztetett figyelemmel bánjunk a korai érésű, illatos fehérborszőlő-fajtákkal (Ottonel muskotály, Irsai Olivér, Rizlingszilváni, Cserszegi fűszeres)!            Ha egy könnyed, illatos, üdítő savtartalmú, virágos, gyümölcsös jegyekkel rendelkező bort szeretnénk készíteni, akkor csak igen okosan és visszafogottan, vagy  adott esetben, egyáltalán ne levelezzünk! Késői érésű, illetve rothadásra fogékony fehérborszőlő-fajták esetében viszont mindenképpen ajánlatos a fürtzóna szakszerű lelevelezése és szellőssé tétele. A levelezést követően a fürtök jobban hozzáférhetőkké válnak, ami javítja a további növényvédelem és a szüret hatékonyságát is.

A levélritkítás hátrányai elsősorban túlzott mértékű lelevelezéskor jelentkeznek. Ezért ne csupaszítsuk le teljesen a fürtzónát, a lombozat zsúfoltságától függően hajtásonként 1-2, legfeljebb 2-3 levelet távolítsunk el. Háromnál több levél leszedése csak igen sűrű lombozat esetén javasolható. Elsősorban a lombozat belső részét sűrűsítő leveleket távolítsuk el! A levélritkítást mindig az ültetvény sajátosságainak figyelembevételével hajtsuk végre! A kezelés mértékét nagymértékben befolyásolja az évjárat, a terület égtáji kitettsége, a termesztett szőlőfajta, az alkalmazott művelésmód, a támaszrendszer, a tőke növekedési erélye, lombfelületének nagysága és a hajtások sűrűsége.

A levelezés szimmetriáját a szőlősorok égtáji iránya határozza meg. Kelet–nyugati sorvezetés esetén, a szőlősorok Dél felé néző oldalát délidőben igen erős sugárzás éri, míg az északi oldal csak szórt fényt kap, ezért a tőkék déli oldalát nem szabad lelevelezni, mivel az a termés károsodását okozná. Ajánlatosabb csupán a szőlősorok északi oldalán végezni a lombeltávolítást. Észak–déli sorvezetésnél a Nap ereje már kevésbé tud perzselést okozni, de itt is inkább a keleti oldalon célszerű erősebben levelezni. A legszimmetrikusabban az Északkelet- Délnyugat irányú sorokat lehet levelezni, mivel ez a sorirány ad leginkább egyforma benapozottságot mindkét oldalon.

Láthatjuk, hogy a fürtzóna lelevelezését mennyi tényező tudja alakítani! Könnyen okozhatunk kárt is a beavatkozásunkkal, ezért nagyon körültekintően kell eljárnunk! Kárpátalja éghajlatán leginkább a késői érésű, magas savtartalmú, rothadásra hajlamos szőlőfajták (Furmint, Rizlingek, Hárslevelű) és a klasszikus, vörösbort adó szőlőfajták (Cabernet, Merlot, Kékfrankos, Kadarka) igénylik és hálálják meg a fürtzóna lelevelezését.

 A nálunk is érzékelhető globális felmelegedéshez és a hűvösebb évjáratokhoz is tudnunk kell alkalmazkodni a szőlő zöldmunkái során, hogy a beavatkozásunknak köszönhetően a lehető legtökéletesebb fürtöket szüretelhessük végül, mert ugyebár, jó bort csak jó szőlőből lehet készíteni!

Barkaszi Ferenc

Szaktanácsadó-agrármérnök, falugazdász