A szőlőn áttelelő károsítók

Sokszor a védekezéseket a szőlőben akkor kezdjük meg, ha már baj van. Pedig a megelőző növényvédelmi kezelésekkel sok problémát előzhetnénk meg. Sok esetben azért maradnak el az ilyen kezelések, mert nem látszanak ezen kórokozók, vagy kártevők áttelelő alakjai. Nézzük végig a szőlő azon legfontosabb károsítóit, amit észrevehetünk az ültetvényeinken.

A szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvája (Agrobacterium vitis)

A betegség forrása a talaj és a beteg növény. A kórokozó tipikus seb parazita, sebeken keresztül képes fertőzni. A kórokozó hajszálgyökerekben és a vesszőkön található tumorokból is fertőz. Az ilyen betegségeket könnyen felismerhetjük a karfiolra emlékeztető képződő golyvák alapján. Az ilyen golyvákat a kordonkaron és a vesszőn egyaránt észrevehetjük. A fertőzött szőlőtőkéket el kell távolítani. A többi tőkénél pedig arra odafigyelni, hogy minél kevesebb sebzést ejtsünk (gyökéren és száron), a nagyobb seb felületeket pedig fa seb kezelővel kezeljük.

A Szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) – ivaros alakban (Oospóra) telel a lehullott levelekben, levélmaradványokban. Ez egyben a betegség legjelentősebb kiindulási forrása, de a betegség áttelelő képletei a fás szárú részeken is fellelhetőek, de szabad szemmel nem vetőek észre.

Szőlőlisztharmat (Uncinula/Erysiphe necator) – a gomba két formában telel át, ivaros alakja a kazmotécium, vagy az ivartalan micélium. A micélium a rügyekben, a kazmotécium pedig az ágakon, törzsön telel át. Amit mikroszkópos rügyvizsgálattal és a törzs és az ágak vizsgálatával vehetünk észre. De az előző évi szőlőlisztharmat károsítását az egy éves veszőkön is észrevehetjük.

Nyáron a zöld hajtásokon is észrevehetjük a betegség károsításának nyomait. Barnásvörös, összefüggő vagy hálózatos elszíneződési foltokat figyelhetünk meg. Az ilyen veszők mennyisége alapján előre jelezhető a következő vegetációs idő várható mértéke. Metszéskor ezeket a vesszőket le kell vágni.

A szőlő feketerothadása –(Guignardia bidwelli)

A kórokozó a talajra hullott vagy a tőkén maradt fertőzött növényrészekben kialakult, ivaros termőtestekkel telel át. Az elsődleges fertőzési forrás a veszőkön foltokban, a növénymaradványokban, a töppedt bogyókon áttelelő pszeudotéciumok és piknídiumok, és ritkán a foltokban áttelelő micéliumsztróma a betegség kiindulási helye.

Az ilyen veszőket le kell metszeni, a töppedt, elfeketedett bogyójú fürtöket le kell vágni, a lehullott fürtöket a földről össze kell gyűjteni és megsemmisíteni.

 

Szőlő botritiszes betegsége (Botrytis cinerea) 

A gomba mind élő, mind elhalt növényeken egyaránt át tud telelni, azaz mind a szklerociumok, mind pedig a micéliumok által a fertőzött növényi részekben.

A vesszőkön szklerociumokal, a bogyókon micéliumokkal.

 

 

 

Szőlő gyökértetű (Viteus vitifolii) –csak a szőlő gyökerein kis gubacsokban képes áttelelni, arra érzékeny fajtákon. Leggyakrabban csak az ivartalan alakjaival találkozunk a leveleken nyár vége felé. Ilyenkor csak a gyökér kiásásával vagy a szőlő ültetésekor észlelhetjük.

Közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) –lárva alakba a szőlő törzsén a kéreg alatt vagy repedésekben telel át. Nagyítóval való törzs vizsgálattal alapítható meg a jelenlétük. Tavasszal a fiatal ágakra vándorolnak és ott pajzsot képezve károsítanak.

Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) – a telet L1 lárva alakban a gubóban, a tőke kérge alatt tölti.

Tarka szőlőfürtmoly (Lobesia botrana) és a Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) a telet báb alakban a kéregrepedésekben, a kéreg alatt tölti.

Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis) és Szőlő gubacsatka (Eriophyes vitis) kéregrepedésekben és rügypikkelyekben telelnek. Nagyítóval való rügy és törzsvizsgálattal állapítható meg az áttelelő egyedszámuk.

 

Kabócák. Itt több fajta kabóca lehetséges. A telet tojás alakban telelik át. A tojásokat a fiatal ágak bőrszövetei alá helyezik. Az ilyen vesszőket le kell metszeni és megsemmisíteni.

 

 

Találkozhatunk a törzsön moha és zuzmó jelenléttel is, ami önmagába nem károsítja a szőlőnket. De felhívja a figyelmet arra, hogy a terület nyirkos, párás, ami más kórokozók felszaporodásához is nagymértékben hozzájárul.

Az ilyen tüneteket megszüntethetjük a törzs tisztításával és rezes, kénes növényvédőszeres permetezésekkel. Mindenekelőtt a legfontosabb a nyirkos, párás közeg megszüntetése.

 

 

Pályi Béla, falugazdász