A szőlőtermesztő ember valamikor nagyon régen felfedezte, hogy a kecskéi által, lelegelt vesszőjű, azaz csökkentett rügyszámú tőkék nagyobb fürtű, cukorban gazdagabb, savban szegényebb, ízletesebb, nagyobb bogyójú termést adnak, mint a természetes formában növő, metszetlen tőkék. Utánozva ezt, alakul ki a szőlő metszése, mely nem más, mint a felesleges vesszőrészek szakszerű eltávolítása, ami a szőlőtőkeművelés módjának és termőegyensúlyának fenntartására szolgál. Felvetődik a kérdés: ha már metszeni kell, akkor mikor van a szőlő metszésének optimális ideje? 

Az optimális metszési időszak megválasztása részben biológiai, részben munkaszervezési kérdés. Ezzel kapcsolatban eddig kísérleti eredmények is alig álltak rendelkezésre. A metszési időszak megválasztásában sokkal jelentősebbek a hiedelmek és a megszokások. Az utóbbi évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatok arra mutattak rá, hogy a sebparazita farontó gombák jelentette állandó fertőzési veszély, valamint az esetleges fagykárok miatt nagyon nem mindegy, hogy mikor és hogyan történik a szőlő metszése! Nézzük hát meg sorban az egyes metszési időpontok előnyeit és hátrányait!

 

 

 

 

 

 

Őszi-téli metszés

Az őszi-téli metszés legnagyobb előnyéül azt hozták fel, hogy a nedvkeringés megindulása után nincs könnyezés, emiatt tavasszal a rügyek nem vakulnak be, és nincs könnyezési tápanyagveszteség sem. Gazdasági-munkaszervezési szempontból: csökken a tavaszi munkacsúcs, kevesebb munkás is érkezik időben elvégezni a feladatot, ami javítja a termelés rentabilitását.

Hátrányaként említhető, hogy a nyugalmi időszak elején visszavágott vesszők meghagyott rügyei érzékenyebbek a téli fagyokra, mivel a lombhullás után még nem fejeződik be a fagyállóságot fokozó tápanyagok vesszőn belüli lefelé áramlása, amit a túl korai metszés meggátol. Ezen felül az így elvesztett tápanyagok miatt terméscsökkenés és minőségcsökkenés volt kimutatható. További hátrány, hogy a nyugalmi időszakban hosszú időn át van kitéve a tőke a sebparazita gombák fertőzésének, mivel télen nincsen sebzáródás, valamint a túl korai metszés korábbi fakadást indukál, ami fokozza a későtavaszi fagykárok kockázatát.

Koratavaszi metszés

A kora tavaszi metszés legnagyobb előnye, hogy általa széthúzható a tavaszi metszési munkacsúcs, minimalizáljuk a tőkék tavaszi könnyezését, valamint a korábbi metszés korábbi fakadást okoz, ez hosszabb vegetációs időt és korábbi éréskezdetet eredményez, ami kedvező a késői érésű szőlőfajták termésének minőségére és a vesszők jobb beérését is lehetővé teszi. A szőlészek többsége ezt a gyakorlatot követi.

Hátrányként itt is a sebparaziták fokozottabb fertőzési veszélyét lehet említeni első sorban, illetve nehezebb a rügyterhelés pontos beállítása, mivel a nyugalomban lévő rügyek még nem jelzik egyértelműen az esetleges fagykár mértékét, így azt a metszéskor kevésbé tudjuk figyelembe venni. A korai fakadású fajták kora tavaszi metszése síkvidéki, fagyveszélyes termőhelyeken inkább hátrányos, mivel az a meghagyott rügyek korábbi fakadását indukálja, fokozva a tavaszi fagykárok esélyét és mértékét. Hegyvidéki termőhelyeken ez a veszély sokkal kevésbé jellemző, és gyakorlatilag elhanyagolható.

Későtavaszi metszés (osztott metszés) 

A lényege, hogy a metszés két fázisban végzik. Korán tavasszal előmetszéssel távolítják el az éves vesszők nagyobb hányadát, ami előmetsző géppel, vagy akár idénymunkára felvett szakavatatlan munkaerővel is megoldható, nem okoz nagy sebzési felületet a tőkén, és elosztja a metszési munkacsúcsot. A tőkék végső rügyterhelését a rügyfakadás utáni időszakban végzett kézi metszéssel állítják be, amikor már nincsen rügybevakulási veszély, minimális a sebek fertőzési veszélye és már határozottan megkülönböztethetők az esetlegesen elfagyott rügyek is.

Ez a módszer gyors és precíz metszést tesz lehetővé, minimalizálja a sebfertőzés esélyét, és csökkenti a tavaszi fagykárok okozta veszteséget, mivel az alsóbb rügyek csak a már kihajtott felsőbb rügyek lemetszése után indulnak fakadásnak, és ráadásul a nemzetközi kutatási eredmények szerint, növeli a szőlő termőképességét és a termésminőségére is kedvező hatást gyakorol. 

A későtavaszi osztott metszés hátrányaként említhető, hogy szálvesszős metszés esetén külön munkafázisban le kell hajlítani a meghagyandó szálvesszőket még az előmetszés előtt, valamint vigyázni kell a kézi metszéskor, hogy ne verjük le a már fakadó meghagyandó rügyeket. Előmetszés nélkül a későtavaszi metszés nagyon sok óvatosságot igényel és kihajtott rügyek sérülékenysége folytán, eléggé körülményes.

Amint a fentiek mutatják, mindegyik metszési időnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de mindent összevetve, a későtavaszi osztott metszés növényegészségügyi, munkaszervezési és gazdasági szempontból is határozottan előnyösebb, mint a többi metszési időpont. Nem mellékes az sem, hogy a már előmetszett szőlőt, késő tavaszi metszéskor kellemesebb időjárás mellett, rövidebb idő alatt, áttekinthetőbben és precízebben lehet lemetszeni, valamint a metszés után azonnal következhet a tavaszi lemosó permetezés, ami a metszési sebzéseket lezárja és fertőtleníti.

Barkaszi Ferenc

Agrármérnök, falugazdász