Jelen esetben rágcsálókra a mezei pockot értjük, ők a veszélyesebbek, nagyon kicsi rágcsálók, hosszuk mindössze 8-10 centiméter. Egy évben 5-6-szor (kedvező időjárás esetén akár 10-szer is!) fial, a vemhességi ideje 21 nap. Egyszerre 3-8 (egyes források szerint 8-13) utódot hoz világra, melyek csupaszon születnek ugyan, de 5 naposan már szőrösek, 7 naposan már látnak és két hetesen már ivarérettek! 

3 hetes korukra pedig megszületnek a „tesók” is, ugyanis a nőstény rögtön újrapárzik. Ha végzünk számolást és csak a legkisebb számokat vesszük alapul az említettek közül, akkor is az jön ki, hogy egy nőstény pocok évente minimum 15 kis pocoknak ad életet, ezektől (ha csak a fele nőstény) 105 ’pocokunokája’ születik és mivel ezek is 21 nap alatt ivaréretté válnak, még kb. 3 szaporulata nekik is lesz abban az évben. Ha azt is hozzászámoljuk, hogy egy pocok 0,5-2 évig él, máris ezres nagyságrendű számot kapunk a végére. A pocok nem alszik téli álmot, így télen is számolhatunk kártételével. 

A föld alatt kb. 20–30 cm mélységben járatokat ás. Járatai egy központi kamrából és sugáralakban elhelyezkedő kijáratokból állnak, amit egy kolóniának nevezünk. A központi lakrészt száraz fűvel, szalmával, levelekkel béleli ki. 

A folyamatos száraz idő és a sok helyen nem művelt vagy parlagon hagyott földek azt eredményezték, hogy a rágcsálók (elsősorban pocok és az egér) nagy mértékben elszaporodtak, és egyedszámuk folyamatosan növekszik. A megengedett hektáronkénti egyedszámuk (max. 4-5 kolónia/ha a nem művelt vagy parlag területek esetében) többszörösét lehetett ezeken a területeken megtalálni, a napokban végzett határszemle alkalmával. Az ilyen területekről megindult a rágcsálók betelepülése a vetett őszi kalászosokba, ahol még csak a parcella szélén, de már a megengedett hektáronkénti kolónia mennyiségtől (2-3 kolónia/ha őszi kalászos vetésekbe) sok helyen már most is többet lehet találni. 

Jelen esetben nagy károkat tudnak okozni az őszi vetésekben, a járataik körül megeszik a fiatal növényeket, illetve a még ki nem kelt magvakat is kivájják és megeszik. 

Szintén nagy veszélyt jelent a fiatal gyümölcsösökben is, itt a fiatal fák kérgét és a gyökereiket rágják meg, ami következtében teljes pusztulás is történhet.  

A mezei rágcsálókat veszélyes kártevőknek kell tekintenünk, ellenük a védekezés szükséges. A védekezéseket minél előbb el kell kezdeni, a jelentős egyedszám-növekedés miatt. A területek fertőzöttségi felmérését a legegyszerűbben úgy végezhetjük el, ha a kívánt területen 1000 m távot gyalog megtéve, okos telefonok lépésszámlálóját bekapcsolva, egyszerűen nyomon tudjuk követni. Sétálás közben jobbra és balra 5-5 méterre figyelve, ami 1 hektár terület, így megállapíthatjuk 1 hektár terület fertőzöttségi szintjét. Ha 1 hektáron (a javasolt módszer szerint) 3 kolóniánál többet találunk, akkor meg kell kezdeni a védekezéseket a rágcsálók ellen.  

Védekezhetünk a ragadozó madarak odaszoktatásával szemben, amihez 2 m magas „T” alakú ülő rudakat helyezünk ki a területre, innen könnyebben tudnak a vadászatra indulni a ragadozó madarak. 

De védekezhetünk rágcsálók ellen engedélyezett méreggel is pld.”Шторм”, Рат Кіллер Супер, Капкан, Бромакем, ezek vagy kis összepréselt kocka vagy tea filterre emlékeztető kispárnák, amiket az üregek közelébe vagy az üregbe helyezünk úgy, hogy más állat ne tudjon hozzáférni. Ha most nem végezzük el a lényegében táblaszélen található egyedek elleni védekezést, akkor a későbbiekben hektáronként akár több kiló kivitelére is szükség lehet. A fagyások beállta után lehetőség van arra, hogy rágcsálók ellen a speciális „bio” módszerrel is védekezzünk, kórokozójukkal megfertőzött csalétek kiszórásával. Ahol lehetőség van rá ott tárcsázással, talajmarózásával, szántással mechanikai módon is nagyon hatásosan gyéríthető a rágcsálók egyedszáma. Mindenki lehetőségeihez képest válasszon.  

Pályi Béla