Küzdelem a mikotoxinok ellen

A növények és terményeik penészgombával történő fertőződése a mezőgazdaság régről ismert problémája. A különböző penészgombák jelenléte a terméshozamot, és a termények értékesíthetőségét csökkenti – jelentős veszteséghez vezet.

Megfigyelték, hogy a penészes takarmányt az állatok is visszautasítják, és ha mégis elfogyasztják, nem fejlődnek megfelelően, szaporodási zavarok lépnek fel, sőt megbetegedést, tömeges elhullást is észleltek. Több alkalommal leírták azt is, hogy a penészgombával fertőzött terményekből készült élelmiszerek rendszeres fogyasztása súlyos emberi megbetegedésekhez is vezetett. Ezen betegségek egyik fajtája a Fuzárium toxikozis.
A Fusarium fertőzés, és a fuzáriumtoxinok keletkezése teljesen nem küszöbölhető ki, azonban a Fusarium fertőzés kialakulásának és a gombák toxintermelésének csökkentésére számos, a helyes mezőgazdasági gyakorlatra épülő agrotechnikai, növényvédelmi és tárolástechnikai megoldás áll rendelkezésre. A toxinnal szennyezett gabonából a toxint utólag eltávolítani nem lehet, noha a különböző tisztítási, malomipari eljárásokkal a toxinszint csökkenthető.
Ezek a toxinok az emberek és állatok egészségét is károsítják, az állatok gyarapodását, szaporodását kedvezőtlenül befolyásolják, a gabonák értékesíthetőségét csökkentik, így gazdasági károkhoz is vezetnek. Mind humán, mind állategészségügyi szempontból kiemelt jelentőségűek.
A kórokozó ellen történő növényvédő szeres védekezés során kulcsfontosságú annak időzítése (kalászhányás vége – virágzás eleje) és hogy a kijuttatás során a búzakalász esetében is megfelelő permetlé-borítottságot érjünk el.
Az állománykezelést növényvédelmi előrejelzésre alapozva kell végrehajtani.
A mikotoxinok keletkezése is két szakaszra bontható: 1. a betakarítás előtti (preharvest) szakasz, mely során az élő növény és a patogén, szimbionta vagy endofita gomba közötti kölcsönhatás eredményeként jönnek létre a mikotoxinok, illetve 2. a betakarítás utáni (postharvest) szakasz, ahol a vízaktivitási és egyéb környezeti feltételek játszanak fontos szerepet a toxinképzésben.Egyes mikotoxinok a májat (pl. aflatoxinok), mások a vesét károsítják elsősorban (pl. ochratoxinok), de ismertek neurotoxikus, emetikus, dermatotoxikus stb. hatású mikotoxinok is. A penészgomba anyagcseretermékek 1965-ös szisztematikus vizsgálata során Aspergillus ochraceus szűrletéből egy erősen nefrotoxikus és hepatotoxikus vegyületet izoláltak, amit ochratoxin A-nak (OTA) neveztek el.

A mikotoxinok mérgező hatásainak megakadályozása
Az állatok mikotoxikózisainak megelőzésére és kezelésére a mikotoxin-adszorbenseknek vagy mikotoxinkötő anyagoknak nevezett különleges takarmány-kiegészítőket alkalmazzák a leggyakrabban. Ezek a készítmények a mikotoxinokhoz kötődve megakadályozzák azok felszívódását. A mikotoxin és a kötőanyag a bélsárral ürül ki. Alkalmazásuk során tekintetbe kell venni, hogy a mikotoxinok mellett más, hasonló karakterű vegyületeket is megköthetnek, pl. vitaminokat, peptideket, aminosavakat.

A haszonállatok egészsége szempontjából fontos a mikotoxinok eltávolítása a takarmányból, és az alom- vagy külső környezetből is, ugyanakkor nehéz kiválasztani a megfelelő módszert a méreganyagok megkötésére.
Különböző specifikus mikotoxinok megkötése, avagy adszorbeálása, egy eddig is jól ismert mikotoxin hatástalanítási módszer annak érdekében, hogy a haszonállatok egészségére gyakorolt káros hatásaikat csökkenthessük.Ez sok takarmánygyártó és haszonállattartó számára fontos, mivel összefügg a termék biztonságosságával és hatékonyságával, amelyek kihatnak a termelékenységre és a jövedelmezőségre.

Mit csinál egy jó toxinkötő?
A világ vezető gomba és mikotoxin kutató intézetei több, mint 300 különböző anyagot tesztelt ezen mérgező anyagok megkötésére: szerves kötőanyagokat, sejtalkotókat, alumínium-szilikátokat, aktív szenet, stb. Végül öt kulcsfontosságú tulajdonságot jelöltek meg, amely jellemző egy jó kötőanyagra:
– kötési képesség
– visszafordíthatatlanság
– specifikusság
– biztonságosság

Egyes tünetek melyek toxikózisra utalhatnak:

Anya állomány esetén: vetélések, a péra megnagyobbodik, végbél előesés, különböző bőrelváltozások; erősebb mérgezés esetén hasmenés, füleken és körmökön cianózis (ezen bőrfelületek kékes-lilás elszíneződése) elhullás.

Fiatal vagy növendék állatok esetén a tünetek hasonlók, valamint jellemző a visszamaradottság, a megfelelő testsúlygyarapodás elmaradása.

Kezelési tippek:
– Mindenképpen toxin lekötök használatát ajánlom;
– Különböző calcium és magnéziumban dús készítményeket és vitaminokat, hepatoprotektorokat tartalmazó készítmények használata;
– Úgynevezett savanyítók használata.

Gazdag Sándor (falugazdász)