Télen se feledkezzünk el a gyümölcsfákról!

A gyümölcsfáink lombhullás után, nyugalmi állapotban vannak, se tápanyagot se vizet nem vesznek fel, a lélegzésük minimálisra csökken.  Így tudják a téli fagyokat lényegében károsodás nélkül elviselni.  De ez csak azokra a fákra vonatkozik, amelyek felkészültek a télre az ősz folyamán, vagyis a vesszők és az ágak beértek. Azok a fák viszont, ahol idő előtt valamilyen betegség vagy kártevő miatt veszítették el a leveleiket, ott nagy valószínűséggel, ha nem is az egész fa, de egyes ágai elfagynak; illetve a frissen ültetett vagy fiatal 1-2 éves fa is sokkal érzékenyebb a nagyobb hidegre. Amennyiben valamilyen módon védeni szeretnénk az elfagyástól a fáinkat, akkor a fiatal egyedeknél hasznos a törzs takarása. Az a legegyszerűbb, ha „felkupacoljuk”. Fontos, hogy az oltásig vagy a szemzési feletti részig védjük. A takarás feletti rész felett, illetve az idősebb fáknál pedig meszeljük be a fákat. Ez a módszer a legalkalmasabb, mert a fehér szín nem engedi téli vagy a kora tavaszi napfénynek, hogy a törzset és annak szöveteit felmelegítse, majd az azt követő lehűlés következtében lehűljenek, azaz az összehúzódás és kitágulás hatásának legyen kitéve, aminek a következtében a sejtek roncsolódnak és bekövetkezik a fagykár. Meszelés előtt javasolt a vastagabb törzset drótkefével átkefélni. Meszelhetünk meszelővel és permetezőgéppel is, kinek mivel könnyebb.

A fagy által okozott elfagyás lehet teljes vagy részleges, de előfordulhatnak repedések is a törzsön és ágakon, ami kezdetben jelentéktelennek tűnik, de amennyiben következő évben is szintén a fagytól károsodik, a repedés egyre nagyobb és nagyobb, ami évről évre nő. Az ilyen repedéseken megjelennek a különféle kórokozók és kártevők, amelyek tönkreteszik az ilyen részeket, törzset vagy vastagabb ágakat, és az ilyen fa pár év alatt kipusztulhat. Ezért fontos védekezni az elfagyás ellen, főként a fagyra érzékenyebb fák esetében, pl.: sárgabarack, őszibarack stb.

A gyümölcsfáink téli védelméhez (teendőihez) tartozik még az, hogy a lehullott faleveleket összegyűjtjük és megsemmisítjük, vagy a talajba forgassuk bele. Talajba forgatás esetén hatásosabb, ha kijuttatunk cellulózbontó készítményt is pl.: „Phylazonit Tarlóbontót” vagy „N – nitrogént”. Így jelentősen lehet csökkenteni az áttelelő betegségek és kártevők számát, – a fertőzéseket is csökkentjük ezáltal.

Amennyiben a területünk nincs körbekerítve, és előfordulhatnak nyulak a közelben, akkor a fák törzsét védeni kell: tekerjük be dróthálóval, vastagon papírral, műanyag hálóval stb., amilyen magasan csak tudjuk. Ne rakjuk körbe a fákat góréval, szalmával, mert a rágcsálók belefészkelnek, és megrágják a törzset, gyökeret. 

A rágcsálók (egerek és pockok) ellen a nyugalmi időszakban kiemelten fontos védekezni, és figyelemmel kísérni. Ha 1/ha 3 kolóniától több van, akkor meg kell kezdeni az ellenük való védekezést, amit engedélyezett rágcsálóirtókkal végezhetünk (pl.: Шторм), amiket természetesen úgy helyezünk ki, hogy más állat ne férjen hozzá. De védekezhetünk akár úgy is, hogy a ragadozó madarak számára a területen elszórtan „T” alakú kb. 2 m magas ülő rudakat helyezünk ki. Itt megtudnak pihenni, és szemre tudják venni a területet. Így ideszoktatjuk a ragadozó madarakat és megkönnyítjük a vadászatukat a rágcsálók ellen.

Írta: Pályi Béla (a Beregszászi járási Növényvédelmi Hivatal, és a KMVSZ növényvédelmi szakembere)