Kála (Zantedeschia aethiopica)

A kála az orchidea után a második legelegánsabb virágunk. Fehér, kecses törékenységet sugárzó virága miatt lett kedvelt. Elegáns megjelenésével magára hívja a figyelmet, legyen az bármilyen alkalom: esküvő, ballagás, egyházi ünnep.

A kála Afrika trópusi éghajlatú nyugati, mocsaras vidékéről származik, ahol örökzöld növényként él. A 19. században került át Európába. Vágott virágként a virágkötők egyik nagy kedvence, vázatartóssága 3-4 hét, eggyel megelőzve bármelyik társát.

Rizómás növény, így a hagymák feldarabolásával vagy tőosztással szaporítható. A virágtermelők kis része foglalkozik csak kálatermesztéssel, mivel hatalmas lombozata miatt más növénnyel nem igazán párosítható egy termesztőberendezésben. A beültetés utáni első évben csak kevés virágot hoz, igazi termés a 2.-3. évben jelentkezik. Hőmérsékletigénye nem magas, fagymentes sátorban 0-5 fokon teleltethető, de ha szeretnénk minél előbb szüretelni róla, akkor 15-20 fok közötti hőmérsékletet érdemes beállítani. Vízigénye a tavaszi hőmérséklet emelkedésével fokozódik, márciustól figyelni kell rá, hogy a talaj ne száradjon ki. Ajánlott a tömlős öntözés, mellyel a lombot is párásíthatjuk. A nyári forróság megjelenésekor a kála abbahagyja a virágzást, és a lombja fokozatosan sárgulni kezd. Ekkor a levéltől megtisztítva pihenni hagyjuk a hagymákat, tehát nem öntözzük egészen őszig. Ebben az alvó időszakban lehet a sorközöket fellazítani és szerves trágyázni, melyet nagyon meghálál a következő virágzáskor. Augusztus-szeptembertől kezdjük újra a locsolást, amikor a növény újra fejlődni kezd. Az első virágokat október végén-november elején hozza, de a bő termést március-április hónapban szedhetjük róla. Igazából ekkor van rá leginkább igény: a kála az „angyalok kürtje” a Feltámadás ünnepén, nagyhéten a templomokat több száz szállal díszítik.

Bucsela Enikő, falugazdász