Sokan az 540-es sz. törvénytől azt várták, hogy a karantén ideje alatt lehetővé teszi, hogy a bérlők ne fizessenek a bérelt helyiségek és egyéb bérelt vagyon után bérleti díjat, azonban nem ez történt. Ugyanis a törvény publikált szövege nem egyezik meg a törvénytervezet szövegével, mivel a tervezet azt tartalmazta, hogy a bérlők mentesülnek a bérleti díj fizetésének kötelezettsége alól a karantén idejére, viszont a kihirdetett szöveg tartalma szerint már csak mentesülhetnek.

Felhívjuk figyelmüket, hogy az 540-es sz. törvény szövege szerint az Ukrán Miniszteri Kabinet 211-es sz. 2020. március 1-jén kelt  A Sars-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19 akut légúti megbetegedések Ukrajna területén való terjedésének megelőzéséről szóló határozata alapján bevezetett karantén pillanatától a karantén végéig a törvény által meghatározott rendben a bérlő felmenthető a bérleti díj fizetésétől a Polgári Törvénykönyv 762. tc. 6. bek. megfelelően.

Ez a szöveg teljesen eltér a 3275-ös sz. törvénytervezet szövegétől, melyben arról volt szó, hogy a bérlőket mentesítik a bérleti díj fizetésének kötelezettsége alól.

Tehát, aki arra számított, hogy ez idő alatt nem kell majd bérleti díjat fizetnie, az most nagyon csalódott.

Az 540-es sz. törvény Ukrajna PTK.-nek 762. tc. 6. bek. hivatkozik. Ez azt mondja, hogy a bérlő mentesül a bérleti díj fizetése alól arra az időre, mely alatt a vagyont nem tudta használni olyan körülmények miatt, melyért nem ő a felelős.

Vagyis, az ilyen körülménynek tekinthető a karantén (vagyis pontosabban annak ideje alatt bevezetett korlátozások és tiltások bizonyos üzleti tevékenységre vonatkozóan).

Azonban ahhoz, hogy ne fizessen bérleti díjat, a bérlőnek kell bizonyítania, hogy mennyire csökkent a vagyon használatának lehetősége. És ettől függ, hogy a bérbeadó majd milyen döntést hoz, vagyis csökkenti a bérleti díjat, vagy elengedi a felek közötti tárgyalás eredményeként.

A jelenlegi helyzet szerit a bérbeadó hoz majd döntést arról, hogy a karantén mennyire volt befolyással a bérlemény használatának lehetőségére és a bérleti díjra. Vegyük példának a vendéglátókat. Amennyiben a vendéglátó arra hivatkozik, hogy nem tudta használni a bérleményt a korlátozások miatt, a bérbeadó hivatkozhat arra, hogy ez nem teljesen van így, mivel a kiszállításos működés engedélyezett volt, tehát a bérlő használhatta a bérelt helyiséget üzleti tevékenységében. Ezzel indokolhatja, hogy a bérleti díj fizetését nem engedi el. Láthatjuk, hogy sok esetben a helyzet nem egyértelmű és valószínű a bérbeadóknak nem is érdeke, hogy elengedjék, vagy csökkentsék a bérleti díjat.

Továbbá mivel az előzőekben már utaltunk arra, hogy a Legfelsőbb Tanács egy szöveget szavazott meg és publikálásra egy más szöveg került. Amennyiben az így publikált törvény törvényességét és hatályosságát megtámadják, akkor a helyzet még változhat. Annál is inkább, hogy az elfogadott kormányrendelet bizonyos rendelkezéseit már megtámadták az adminisztratív bíróságon keresztül.

Ettől függetlenül mindenképpen azt ajánljuk, hogy amennyiben a tárgyalások során a bérbeadóval sikerül valamilyen megegyezésre jutni a bérleti díj csökkentését, vagy elengedését illetően, azt mindenképpen foglalják külön írásos dokumentumba (szerződés, szerződés-melléklet, szerződés-kiegészítés, egyéb).

Farkas-Kordonec Gabriella