Szakmai javaslatok az őszi kalászosok eredményes termesztéséhez

Nem titok, hogy a nagy termések alapja a jó fajta vetőmag, a helyes agrotechnika és a kedvező időjárás. Mivel az időjárás befolyásolása nem tartozik a hatáskörünkbe, ezért kénytelenek vagyunk alkalmazkodni hozzá megfelelő agrotechnikával és fajtaválasztással. Nézzük meg, hogyan!

Nagy termés csak minőséges vetőmagból és jó fajtától várható! A vetőmagot legjobb mindig frissen beszerezni megbízható helyről, de ha már beszereztünk egy jó fajtát, azt néhány évig utántermeszthetjük. Az utánszaporított vetőmagot feltétlenül tisztítani, kalibrálni szükséges és megfelelő csávázó szerrel védeni kell a csírafertőző gombás betegségek ellen! A termésbiztonságot jelentősen javítja, ha eleve betegségellenálló maga a fajta, például: Mv Ménrót, Mv Nemere, GK Maros, GK Pilis. A jó minőségű vetőmagból 200-220 kg is elegendő hektáronként, amit október első dekádjában, tápanyaggal jól ellátott, kellően ülepedett, aprómorzsás magágyba 3 cm mélyen vetve, tökéletes őszi vetést lehet produkálni. A túlzottan késői vetést, a rögös, hézagos, túlszáradt magágyat sokan több vetőmaggal (300 kg/ha) próbálják kompenzálni, ami alacsony tápanyagszint és aszályos klíma mellett csökevényes kalászokat eredményez, azaz gyakorlatilag szalmát termel a gazda.

Ajánlatos legalább háromévente megvizsgáltatni a talajunk tápanyag-ellátottságát, mert csak így derül ki, hogy milyen tápelemből van hiány a termőrétegben. A talajunk tápanyagkészletének feltöltését lehetőleg egy nagyobb termelési értékű és tápanyagigényű kapás kultúra termesztése előtt érdemes elvégezni, mivel az könnyebben és gyorsabban meghálálja a ráfordítást.  Savanyú talajokon (5,5 pH alatt) 3-4 évente érdemes 3-5 tonna/ha mészport is kiszórni, ami javítja a kötött talajok művelhetőségét és a növények tápanyagfelvételét. Fontos, hogy a mészporozást az aratás utáni időszakban végezzük és a tarlóhántáskor, tárcsával dolgozzuk be. Ennek a költsége 5 mázsa termény árát teszi ki, ami legtöbbször már az első évben megtérül. Emellett az sem mellékes, hogy a mésszel és tápanyaggal jól ellátott növények a betegségeknek is jobban ellenállnak.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szakszerű talajművelés fontosságát! A talaj előkészítést mindig úgy végezzük, hogy maximálisan vegyük figyelembe a talaj vízkészletének megőrzését, a szerkezetének javítását, illetve a talaj termékenységét adó talajlakó mikroorganizmusok igényét, melyek kellő nyirkosság, tápanyag és levegő jelenlétében a nyári időszak alatt nagymértékben képesek felszaporodni és tevékenységükkel regenerálni a talajunkat. A legdurvábban úgy tudjuk ezt a kedvező folyamatot megzavarni, ha a nyári hőségben mélyen felszántjuk a tarlót és elmunkálatlanul hagyjuk kiszáradni a teljes művelt réteget. Ezzel totálisan meggátoljuk a talajban élő mikrobák cellulózbontó, tápanyagfeltáró tevékenységét, ami így csak az őszi időszakban tud beindulni, lekötve a fejlődő növények elől a felvehető nitrogént, és ez a vetés kisárgulását (pentozán hatás) okozza. Ha a vetésforgóban kalászost kalászos követ, akkor kimaradhat a szántásos alapművelés (kivéve, ha betegségekkel fertőzött a tarló!), és helyette fokozatosan mélyülő kultivátorozást vagy tárcsázást végzünk.  Eketalp esetén nincs hasznosabb talajművelő eszköz, mint a középmély lazító, amivel feltörjük a tömörödött altalajt, és ezzel sokat javíthatunk a talaj levegőzöttségén és vízbefogadó képességén. Sajnos, Kárpátalján ezt még kevés helyen ismerték fel.

A talajvédelem szempontjából, a tarlóhántáshoz legcélszerűbb 10-12 cm mélyen járatott nehéz tárcsát vagy kultivátort (grúbert) használni, amihez kapcsoltan gyűrűs- vagy pálcáshengert illesztünk a talajfelszín azonnali lezárása érdekében. Nem kell törekedni a tarlómaradványok teljes bemunkálására, mert a talaj felszínét takaró tarlómaradvány-mulcs kedvező hatású a talaj vízháztartására.

 A tarlóhántást megelőzően, a cellulózbontás elősegítésére, feltétlenül szórjunk ki minimum 50 kg/ha nitrogén hatóanyagnak megfelelő műtrágyát, ami lehet egyszerűen 150 kg ammónium-nitrát, vagy jobb esetben legalább 300 kg nitroammofoszka.  A nitroammofoszka jóval drágább, de cserében nem csak a nitrogént, de a terméssel kivont káliumot és foszfort is pótolja. Trágyázási szempontból nem lebecsülendő a területen szétszórt szecskázott szalma sem, ami lebomolva, visszapótolja a talajból kivett tápanyagok nagy részét és táplálja a talajban élő humuszképző mikrobákat is!

A kizöldülő tarlót ápolni kell, azaz tárcsával 15 cm mélyen megműveljük, még mielőtt a gyomok magot hoznának, így a vetésig kellően mély, megfelelően ülepedett, a vetés mélységében kellően nyirkos, aprómorzsás talajszerkezetet tudunk létrehozni. Az így előkészített talajt közvetlenül a vetés előtt már csak sekélyen kell porhanyítani. A jó magágy a kezdeti fejlődésre döntő hatással van! A tápanyaghiányos, száraz, rögös szerkezetű magágyban egyenetlen a magok kelése, lassú a növények fejlődése és így nem képesek a tél beállta előtt kellően megerősödni, megbokrosodni, ami rosszabb telelést és tavaszra kiritkuló vetést eredményez. Tápanyagban szegényebb talajon, vagy ha még sok a tarlómaradvány, érdemes a vetéssel egy menetben nitrogén és foszfor tartalmú műtrágyát is adni.  Hektároként 6-7 tonna szemterméshez a teljes kijuttatandó nitrogénmennyiség 150 kg hatóanyag, aminek 35-40%-át a tarlóhántástól vetésig adjuk, a többit pedig a kitavaszodástól szárbaindulásig terjedő időszakban, megosztva kell kijuttatni.

Ha a vetésforgóban gyakran kerülnek kalászosok egymás után, akkor a talajuntság megszüntetésére érdemes kétszikű (napraforgó, repce, mustár, hajdina) zöldtrágyanövényt lehet vetni a frissen hántott tarlóba, amit legkésőbb egy hónappal az őszi vetés előtt be kell munkálni, hogy legyen elegendő idő a szármaradványok lebontására.

Stabilan magas és jó minőségű termés manapság már nem képzelhető el gondos növényvédelem nélkül. Sokszor már ősszel is szükséges permetezni, de a tavaszi védekezések kihagyása egyértelműen képes a termés felét is elvinni. A lombozat és a kalász védelmére legalább két gombaölőszeres védekezésre van szükség. Ne sajnáljuk rá a pénzt, mert 2-3 mázsa búza áráért cserében tonnákat menthetünk meg, nem beszélve arról, hogy a beteg, üszkös, fuzáriumos mag toxikus. Az első védekezés optimális ideje április első dekádjában van, amit a gyomirtással egy menetben végezhetünk. Ekkor kell kijuttatni a szárszilárdítót (klórmeqvát) is, ami amellett, hogy a gabonafélék megdőlését megakadályozza, még további bokrosodást is indukál, növelve ezzel az elérhető termést.  A második gombaölőszeres védekezés optimális időszaka a kalászhányástól a virágzás kezdetéig tart. Ekkor főleg a kalászfuzáriózis és a különféle levélbetegségek ellen kell védekezni kombinált hatóanyagú készítménnyel. A gombaölő szer mellé érdemes rovarölőt is kombinálni, ami mázsákban mérhető mennyiségű gabonaszemet menthet meg!

Barkaszi Ferenc (agrármérnök, falugazdász)