Az allergiát okozó parlagfű

A parlagfű Észak-Amerikából származó veszélyes gyomnövény, amely közel száz évvel ezelőtt jelent meg Ukrajna területén. Az utóbbi időben tapasztalható a robbanásszerű elterjedése: az ország területén 3,5 millió, Kárpátalján pedig 6225 hektáron terjedt el.

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves növény. Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. Levelei egy- vagy kétszeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4–5 mm-es porzós fészkek a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek 10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyos allergiát okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik.

Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken. Az enyhén savanyú, homokos vályogot kedveli, de más területen is megél. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, nem megfelelően gyomirtott, és bolygatott földeken fordul elő. A meleg éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot kedveli. A sűrű növényzetet, fákat nem kedveli. A tengerszinttől a 400 méteres magasságig fordul elő. A növény magról kel ki, egynyári növény. Ősszel a magok beérése után elpusztul. Nálunk március végétől kezd kelni, de áprilisban tömegesen csírázik. Nyáron intenzív növekedésnek indul. Porzós virágai július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később. A virágok beporzását a szél végzi, a virágpor akár 100 km távolságra is el tud jutni. A virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és augusztus hónapban történik meg, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. Egy közepes növény több ezer, vagy akár több tízezer magot érlelhet egyetlen tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár harminc évig is csíraképes marad, ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet. A parlagfű okozta problémák ellen a szervezett fellépés szükséges. Ukrajnában a parlagfű ellen karantén (zárlati) károsító, törvényekkel és figyelemfelkeltő kampányokkal próbálunk küzdeni.

A terjedés hatékony megakadályozásának fontos része a parlagfű felismerése. A parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete vagy fehér ürömmel. A parlagfű jelenleg a küzdelmek ellenére a jól beállt gyepekbe nem hatol be. Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása, a beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be, ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják a helyüket, és kb. 3-4 év alatt „kipusztítják”, ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása és fejlesztése azokon a területeken, ahol már nem érdemes haszonnövényeket termeszteni. A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni. A növényt a virágzása előtt kell elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést. Hatásosan védekezhetünk még a parlagfű ellen: gyomlálással, kaszálással és vegyszeres gyomirtással is.

Európában akárcsak nálunk jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. A parlagfű pollenje, a légutakon keresztül jut kapcsolatba szervezetünkkel. Ennek megfelelően az általa okozott allergia elsősorban szénanáthás és asztmás tüneteket okoz. Mindazonáltal előfordulnak ekcémás tünetek is. A szénanátha tünetei közé tartozik az orrviszketés, szájpad viszketés, tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés, könnyezés. Az asztma tünetei lehetnek a köhögés, fulladás, nehézlégzés, elsősorban az éjszakai, hajnali órákban. Amennyiben a fenti tünetek mindeddig nem jelentkeztek és július végén, augusztus elején jelentkeznek valószínűsíthető: a parlagfű-allergia.

Leghatékonyabb kezelési módja a tünetek kiváltó allergén elkerülése, azaz egy pollenmentes vidék keresése. A másik módszer a levegőben lévő pollenek mennyiségének csökkentése. Mivel napunk legnagyobb részét a legtöbben zárt helyiségben töltjük, elsődleges fontosságú a beltéri levegő pollenmentesítése, de néha az is elégséges, ha hazaérve lezuhanyozunk, és ruhát cserélünk.

Pályi Béla (a Beregszászi járási Növényvédelmi Hivatal, és a KMVSZ növényvédelmi szakembere)