Napjainkban a rovarok elleni előrejelzés egyre szükségesebbé válik, mind szántóföldön, mind pedig zárt termesztő berendezésekben. Az előrejelzések segítségével a védekezések időzítését tudjuk meghatározni, azaz akkor védekezünk, amikor a kártevők létszáma eléri a veszélyes égi küszöböt, illetve akkor, amikor olyan fejlődési szakaszban lesznek, amikor tudunk ellenük hatásosan védekezni.

A kártevők elleni előrejelzésre sok módszer létezik, úgymint: hőösszeg számítás (a napi átlaghőmérsékleti adaton alapszik, automata rendszerek is ezt használják, program segítségével, talajvizsgálattal. A területen mintagödröket ásunk és tartalmát átvizsgáljuk, amely legalább 2 m² felületű és 1 m mély legyen); területi kvadrát módszer (megszámoljuk, hogy 1 m² területen mennyi kártevő fordul  elő); növényvizsgálati módszer (területenként 100 db növényt vizsgálunk meg, ami alapján meghatározzuk hány darabon és milyen mértékben észlelhető a kártevő); vazelines lap (atkák pajzstetvek lárváinak a megfigyelésére vazelines lapokat helyezünk ki).

Ezeket a megfigyeléseket a gazdák az időigényesség és más tényezők miatt lényegében sehol sem használják, ezeket a módszereket csak a növényvédelmi munkások és kutatók szokták végezni.

A gazdálkodók számára is van lehetőség a saját területükön megfigyeléseket végezni rovarcsapdákkal, amelyek vagy feromonnal vagy csalogatóanyaggal vannak ellátva, és segítségükkel hatékonyabban tudják a növényvédelmüket megtervezni.

A rovarcsapdák típusai:   

Színcsapda – bizonyos rovarok különböző színre vonzódnak, ezért megfelelő színnel megállapítható a jelenlétük és a rajzásdinamikájuk. A sárga színre: levéltetvek, kabócák, legyek; kék színre: tripszek, bundásbogár; fehér színre pedig gyümölcsdarazsak, repülnek.

Talajcsapda – földön közlekedő rovarok megfigyelésére használják, pl.: kukoricabarkó.

Fénycsapda – a rovarok jelentős része vonzódik a fényre, ezt használják ki az éjszakai rovarok megfigyelésére, de ezt a módszert lényegében csak a kutatók használják.

Napjainkban a gazdaságokban elterjedt rovar-megfigyelési csapdák faj specifikusak, azaz a gazdának nem kell minden rovart ismernie, hogy megállapítsa, hogy milyen rovart fogott, a kihelyezett csapda lényegében csak azt a kártevőt fogja fogni, amelyre kíváncsiak vagyunk.  Ezt „feromon” segítségével érték el. A feromon illékony faj specifikus vegyületeket tartalmaz, és rendszerint a nőstények párzási időszakában lévő vegyületeket tartalmazza, s a faj azonos hímek kémiai érzékelő szervükkel felismerik a jelet, és a csapdába repülnek. Az ilyen csapdákat „feromon csapdáknak” nevezik. Amelyek a kívánt kártevőhöz vagy területhez igazodva, lehet ragacslapos, varsás, vagy palást csapda típusú.

Ragacslapos feromoncsapda:

     

Varsás feromoncsapda:

    

Palástcsapda:

Bármelyik csapdatípust választjuk, a kártevők rajzásmenetének nyomon követésére, az adatokat naponta, vagy szabályos időközökben végezzük, s az adatokat rögzítve, megkapjuk a rajzásmenetet. A rajzásmenet kiadja a rajzáskezdet és a rajzáscsúcs (esetleg rajzási csúcsok) időpontját és ez segít a védekezések időpontjának meghatározásában. A kártevők esetében ennek azért van nagy jelentősége, mert a védekezés rendszerint a kikelő, fiatal lárvák, máskor pedig a frissen lerakott tojások ellen a leghatásosabb. A tömeges tojásrakás a rajzáscsúcs idején kezdődik, a tömeges lárvakelés pedig rendszerint a rajzás csúcsa után két héten belül következik be. A rajzás megfigyelése természetesen akkor is segít, ha a védekezés közvetlenül az imágók ellen irányul. A rajzás megfigyelésére vonatkozó adatokat érdemes megtartani és a következő esztendőben az új megfigyelések során elővenni.

Pályi Béla (a Beregszászi járási Növényvédelmi Hivatal, és a KMVSZ növényvédelmi szakembere)